Szar ügy

Hamar eljutottunk ez első ilyen vélemény-megmondogatós posztig, ám sem a műfaj, sem a jelenlegi helyzet nem idegen tőlünk. Az alábbiakat a magam, Hegyi György nevében írom, és nem tudom, hogy a zenekarban érintettek véleményét mennyire tükrözi.

Szóval tegnap este Borcsik Attila aka DJ Izil az MR2 Petőfi rádió munkatársaként egy derűs, több szereplős rádiófolyosói beszélgetés alkalmából azt mondta Andrisnak, hogy a kb. egy hónappal korábban elküldött új dalainkkal “az a baj, hogy mind a három szar, mutattam másoknak is, és mindenki azt mondja, hogy szar”.

Sok nézőpontból igyekszem ezt a dolgot pontosan érteni. Ami elsőre beugrik, hogy többen is mondták már több dalunkra, hogy szar, és köztük még olyanok is, akiknek adok a véleményére. Ettől még persze a dalaink szerintem egyáltalán nem szarok. Továbbá nem tudok olyan dalról a világon, ami pár ember szerint ne lenne szar. Így hát ez a helyzet nem a dalokról szól.

Amiről viszont igen: szerintem a friss magyar zenék bemutatására is koncentráló közszolgálati rádió munkatársa nem (sem) beszél így a neki épp friss magyar zenét mutató produkcióval. Se ismerttel, se ismeretlennel, senkivel. A problémát árnyalja, hogy a közpénzen kulturális missziót teljesítő rádió képviselője azért kap tőlünk fizetést, hogy a Hon zenei ízlését művelje és helyzetbe hozza a magyar produkciókat. Ehelyett — ahogy valaki a facebookon találóan megjegyezte az eset kapcsán — mintha újra lennének erdőspéterek, akik önálló ízlésük, világnézeti meggyőződésük vagy épp felülről jövő utasítások  alapján megmondják, hogy mi jó és mi szar. És ha valami szerintük szar, akkor azt ennyire kényelmes tahósággal is közölhetik, hiszen az övék  hatalmi pozíció, ahonnan így kell beszélni. Ezt mindnyájan ismerjük: ez a felülről is támogatott, ún. “félázsiai modell” (európaiul portásország), amely messze nem csak kommunkációs, de már-már világnézeti konstrukció.

Ezt a helyzetet nem szeretem, és határozottan javítani szeretnék rajta. Így hát kifejezetten a közjó előmozdítása érdekében álljon itt ajándékba egy mintabeszélgetés, amit a közszolgálati rádió zenei szerkesztő munkatársa szimpla szarozás helyett bármikor szabadon felhasználhat hasonló helyzetekben. A szöveg pontos megértéséhez képzeljük el, hogy a beszélgetés végeztével a felek milyen lelkiállapotban válnak el, a társalgás alapján vajon mit gondolnak egymásról, egyben hogyan folytatódik majd hosszú, közös történetük?

Zenekar: Szia, biztos emlékszel, küldtük azt a három új dalt a múltkor.
MR2 munkatárs: Igen, köszönöm, többször is meghallgattuk a kollégákkal.
Zenekar: No és hogy tetszik? Látsz rá esélyt, hogy adásba kerüljenek?
MR2 munkatárs: Megmondom őszintén, hogy ezeket nem fogjuk játszani. Szerintem nem ezek lesznek a lemez slágerei, bár abban is biztos vagyok, hogy egy csomó embernek tetszeni fognak. Ezek a dalok nem könnyűek és többet kell hallgatni, hogy megértse őket az ember. De mondtátok, hogy csináltok még dalokat folyamatosan, úgyhogy maradjunk kapcsolatban és küldjétek az újakat, ahogy elkészülnek, mert szerintem lesz közte olyan, amit szeretnénk majd játszani. Hány dal lesz a lemezen?
Zenekar: Úgy 10-12.
MR2 munkatárs: Nagyon jó, küldjétek, ahogy készül! Jó lenne, ha tudnánk helyet találni valamelyiknek.
Zenekar: Oké, jelentkezünk, köszi.